Mivel Mátéval soha nem voltak evési problémák, eléggé megijeszett, hogy Marcus semmit nem akar megenni. Aztán egy pillanatban ellopta Máté tányérját, és megoldodott a rejtély: nem akar pépeset enni. Most valahogy így néznek ki az étkezései:

Máténak lassan-lassan készül a tornya, itt éppen a kiszolgálószemélyzettel együtt használja (szegény szomszédunkat is befogta):

Marcus már 2 hete nem akar mást csak állni. Itt éppen gyermekkori emlékeket idézve, Csíkosúr-ként szerepel:

Most egyelőre ennyit, nincs energiám másra: Barna vidéken van és holnap indul Pozsonyba.

Ma eljutottam odáig, hogy ráordítottam szegény Mátéra. Önmagam mentegetésére csak azt tudom mondani, hogy a szépreményű utód azért nem volt teljesen vétlen a helyzetben.

Máté tegnap belekapott Barna szemébe, aki most az ügyeleten dekkol, így hármasban töltjük a vasárnap délelőttöt, (remélem csak a délelőttöt) ami már most is kissé nehéz, pedig még 9 óra van csak. (most feszültséglevezetésként írom ki magamból a dolgokat, miközben a gyerekek itt cseszetetik egymást.

Próbálom kronológiai pontossággal rögzíteni a történteket:

7.30: Barna távozik

7.40:Pozitív kezdet: Máté bilibe pisil, majd azt ki is viszi a wc-re és nem történik baleset. Az optimista anya alsónadrágot és rövidnadrágot ad a csemetére.

7.45: Máté nyekereg, mert megnézte mind a 25 Bogyó és Babóca részt a notebookon, és újakat akar, de mint tudjuk, nem létezik több rész. Ettől függetlenül végig kell pörgetni a 2 dvd-t

7.58: Mégis csak megelégedett a Mézeskalácsos rész nézésével.

8.00: Újabb nyekergés, mert Marci a notebookot püföli, ahol Máté nézné a mesét, anyaegység közben megpróbáljaa gyerekeknek összeszedni a mai ruhákat a gyerekszobában.

8.01: a Halálravált anya a nappaliba visszatérve azt látja, hogy Máté teljes erejéből nyomja le a földre a kicsit.

8.05 gyerekek ismét nyugodtan játszanak, mivel kompromisszumként azt ajánlottam Máténak, hogy egy pendrivra átteszem és nézheti a tv-n a Bogyó és Babócát.

8.10: nagy röhincsélés a konyhából: Máté éppen fél liter teát öntött Marcira, aki aztán élvezettel fetreng a ragacsos pocsolyában. Második öltöztetés, kis lemosdatás után.

8.18: Máté pocsolyát csinált a konyhában a mosogatóból vizet kivezetve: újabb öltöztetés, mert ő is tiszta víz.

8.25: Máté a parkettára pisil és olyan halkan csinálja, hogy mellette állva nem veszem észre, Marci viszont igen és rögtön bele is mászik. Újabb öltöztetés, immár mindkettőt egyszerre.

8.30: Marci nyöszörög és semmi nem jó neki. Párhuzamosan Máténak sem jó semmi.

8.34: Konyha: Máté 1 liter málnaszörpöt tölt a 2 deciliteres pohárba, majd a megérkező Marcinak ad belőle inni. A gyanutlan anya a nappaliban próbál pakolni.

8.45: az elővigyázatlan anya előlagyta a notebookot, amit a két gyerek rángat. Máté Marci hátára térdel és a fejét püföli. Anya elvesztve türelmét és megijedve, hogy Marcinak valami baja lehet, Mátéra kiabál kb 80 decibel hangerővel. Mindkét gyerek megijed és sírni kezd.

8.55: Anya Marcival el, Marci 5 perc múlva alszik.

Remélem most egy kis nyugalom jön majd.

Majd:

9.30: Máté az ölembe ül és abban a pillanatban le is pisil. Magamat is öltöztethetem :D

Marcus a majus 1-et is úgy ünnepelte, mint a március 15-öt: fogat nővesztett, igaz, most egyből kettőt. Ez azért is nagyszerű, mert így már 4 foggal tud harapni. De természetesen csak engem, gondolom a rágókákat sajnálja. :D

Mivel már egyre aktívabb, kettőre emelkedett a játékosdobozt kiborogatók száma:

Ma délben ahogy jöttünk haza a napköziből, Marcus elaludt, így a teraszon hagytam, ablakot, ajtót nyitottam, hogy meghalljam ha ébredéskor felsír. De valami egészen mást hallottam 30 perc múlva: kis meztelen talpak, kezek csattogását az előszobában. Még most sem tértem magamhoz, hogy:

- felébredt és nem sírt

- kimászott a babakocsiból és nem ütötte meg magát

- befelé indult el és nem a teraszról lefelé, hogy a kertben kolbászoljon, vagy a kutyát dögönyözze

Mátéban úgy látszik kezd feloldódni az elfojtott indulat, mert már kezdenek igazi testvérekként veszekedi, lökdösödni, egymás játékait kitépni a másik kezéből.

Imádnivaló, amikor minden reggel jön, előveszi a képes szakácskönyvet és kivlasztja, hogy aznap mit szeretne enni. -És addig békén sem hagy, amíg el nem kezdjük azt készíteni. Miért van az, hogy a kedvenc receptjei kézzel készített tésztk, gombócok és ehhez hasonlóan "gyorskaják"? Imádja, ha elővehetjük a tésztagépet és gyúrhatunk, nyújthatunk, majd ő elvonul a nappaliba, mi (illetve főleg a Barna) mosogathatuk, takaríthatjuk a lisztcsíkokat. :D

(kattintásra megnő!!) Mint látszik, Barna azóta sem tanult meg képeken mosolyogni és új fürdőlepedőre sem álldoztunk. :D (Barnának jólesne néhány bók, hogy semmit sem változott, vagy hogy csak jóképűbb lett)

Elmélkedés: ha van szülőanyjuk, akkor szülőapjuk is?

Miután megkapja a nőtől, amit akar, hátat fordít neki és elégedett mosollyal az arcán elalszik.

Remélem az elkövetkező 20 évben azért erről a viselkedésről leszokik- bár egyelőre csak én vagyok a nő és a kívánt dolog az anyatej. :D

A hétvégén szerettük volna a már eléggé lelakott kertünket kissé rendbehozni. (eddig hagytuk a füvet teljesen kipusztulni azzal, hogy majd ha készen van a tető, akkor törödünk vele), de az idő nem kedvezett igazán, meg mindenféle mást csináltunk, de igazán nem tudnám megondani, hogy mit is. :D

Marcus csillapíthatatlan: éjjel a fogával viaskodik (egyszerre jön neki 3) nappal meg velem, mert mindenhová mászna, lefogni sem lehet olyan alpári dolgokhoz, mint a pelekázás. A pénteki állapotok szerint 9.3 kg (fogyott több 70 dkg-ot az állandó kuszás-mászástól) és 74 cm.

Máté is fogyott, de nem gondolom, hogy vészes lenne a 98 cm-hez a 15 kg súly. Szerencsére  vele nincs semmi éjszakai alvásprobléma, "csak" a nappali kreativitását kell mederbe terelgetni. Néhány ember szerint túl engedékeny vagyok vele, de azt gondolom, hogy hagyni kell dolgokat kipróbálni, ha az nem veszélyezteti a testi éppségét, az meg az én bajom, hogy napi kb 6-szor kell átöltöztetni és aztán ezt a keletkezett ruhakupacot mosni-vasalni. Ma például talált egy régi kazánelzárócsapot csővel és nyomásmérővel és ez nagyon izgatta a fantáziáját. Végül ez lett belőle:

Be kell vallanom, hogy Barnával mindketten nagyon bűszék voltunk arra, hogy ezt kitalálta, összerakta és folyamatosan ellenőrizte, hogy a viharvert vízkerék megfelelően működik-e. Mint látható vannak még kis hibák, de mit lehet tenni, ha működés közben még a nyomásmérőt is ellenőrizni kell és a Mamiszemélyzet csak a vízutánpótlásban segít. :D (Tudom, tudom, ha normális szülők lennénk, akkor mérgesek lettünk volna, hogy pacsál, tiszta víz lett a ruhája és a garázs egy nagy pocsolya lett....)

Marcus még nem áll ezen a szinten (az már nekünk is sok lenne :D), így őt kénytelenek vagyunk mi belevinni a rosszba :D- ő meg szemmel láthatóan engedelmes gyerek és nem tiltakozik ez ellen. :DDD

Tegnap délután a nappaliban játszottam a gyerekekkel. A jobb oldalamon Máté legózott és jobb kézzel adogattam neki a kockákat az építkezéshez, a bal kezemmel pedig Marcust dögönyöztem. Éreztem, hogy a zsebem környéén motoszkál, de nem foglalkoztam vele különösebben, főleg, mivel nem vagyok túl jó az egyszerre kétfelé figyelésben.

kicsit később kimentem a konyhába, hogy berakjam a sötőbe a rakott krumplit (húsvéti maradékfeldolgozás). Akkor kezdtem el keresni a telefonomat. Sehol nem találtam. Mikor Marcus elkezdett nyekeregni, abbahagytam a keresést. Kivettem az L alakú ülőgarnitura sarkából, ahová beszuszakolta magát. Miután letettem a nappali közepére valamiért visszanéztem és azt látom, hogy valami piros műanyagdarab lóg ki az ülúgarnitura ágyneműtartós része alól. A fiatalúr kiügyeskedte a telefonomat a zsebemből, anélkül, hogy észrevettem volna, 2 méteren keresztűl vonszolta magával, felhajtotta az ott lévő szönyeget és végül beerőszakolta egy ici-pici résbe, ahonnan még kihúzni is nagyon nehéz volt.

Mi lesz később? Már most keressek lakatot a cuccaimhoz? :D

Mint az emberek többségénél a hétvége nálunk is rohangálósan telt, ennek az a következménye, hogy a sok utazástól a gyerekek sem éjjel, sem nappal nem igazán aludtak (elhanyagolható tényező, hogy mi sem), így most kissé nyűgősek.

A húsvéti locsolók száma megegyezett a tavalyiakéval és milyen véletlen a személyük is: Máté. De a tendencia fejlődőnek mondható, mert tavaly  még lepisilt, az idén pedig már a vasalós spriccelővel kaptam illolajos vizet. :D